Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mi is valójában a függőség? II.

Az Amerikai Addiktológiai Társaság (ASAM) azonban nemrégiben újradefiniálta a függőség fogalmát: e szerint a függőség krónikus agyi rendellenesség, nem egyszerű viselkedési probléma. Ez az első alkalom, hogy a szervezet hivatalosan kinyilvánította, hogy a függőség több mint egy kémiai anyag vagy viselkedési szenvedély miatt bekövetkező kóros viselkedés. A függőség ugyanis a külső megnyilvánulásokon túl egyes agyi területek működését is krónikusan megváltoztatja.

 

A tudományos társaság egy négyéves, 80 szakértő bevonásával folytatott vizsgálat eredményeképpen alkotta meg az új meghatározást. Az új definíció szerint a függőség primer kórkép, azaz nem bizonyos érzelmi és pszichiátriai problémák következménye. Az pedig, hogy a függőséget krónikus betegségnek nyilvánították, azt jelenti, hogy egy életen keresztül kellene monitorozni, illetve szükség esetén kezelni, hasonlóan a szintén krónikus betegségnek számító szív- és érrendszeri panaszokhoz vagy a cukorbetegséghez.

 

A függőség 40-60%-ban magyarázható a genetikai örökséggel

agy_smoking_0.jpgA bejelentés tulajdonképpen nem meglepő. Már a nyolcvanas években felmerült a kérdés, hogy a függőség mennyiben viselkedési és mennyiben agyi rendellenesség. Az agykutatás az elmúlt évtizedekben fantasztikusan lendületesen fejlődött a képalkotó eljárások terén, és ezek segítségével az agyi folyamatok megismerése területén is óriási haladás történt.

 

De ettől még az ember bio-pszicho-szociális lény, azaz több, mint a központi idegrendszere. Van egy genetikai örökségünk, amely hajlamosíthat a függőség kialakulására, de az, hogy az addikció tényelegesen kialakul-e, a környezeti tényezők hatásának, visszahatásának is függvénye. Egészen másképp néz ki például egy heroinista Moszkvában, Londonban vagy Budapesten. Vagy egy olyan ember, aki társasági dohányos, azaz hiányzik nála a dohányzást meghatározó biológiai-pszichés érzékenység, könnyebben le fog szokni a dohányzásról, mint az, akinél erős a genetikai hajlam. Nem lehet, és nem is érdemes egymástól elválasztani a biológiai, a pszichológiai és a szociális tényezőket.

 

Az addikció kialakulásában 40-60 százalékra tehetjük a genetikai örökség szerepét, ami elsősorban bizonyos központi idegrendszeri mintázatokban jelenik meg. Száz fölött van azoknak az ismert génváltozatoknak (polimorfizmusoknak) a száma, amelyek egy része a szert használókban nagy valószínűséggel jelen van.

 

"Minden olyan törekvés, amely valamilyen addiktív potenciállal rendelkező kémiai anyag népszerűsítését tűzi célul, azért komoly felelőtlenség, mert lényegében mások idegi szinapszisaival játszik. A már kialakult szenvedélybetegség azonban az egyéni akarattól sokszor lényegében független viselkedést jelent, ezért ennek gyógyítása szakemberek feladata, nem börtönőröké.”         Dr. Katona István agykutató

 

 Cikk megjelent: www.almamag.hu