Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Rezgés vagy anyag?

Az abszolút nulla fok fölött minden elemnek saját, egyedi rezgése van, mely atom számára jellemző. Ezt az atomok elemi részecskéinek - elsősorban az elektronoknak - a mozgása hozza létre. Az atomokból összeálló molekulák már másfajta, de továbbra is saját rezgésszámon "énekelnek" (ezt látjuk a spektrumanalízis kapcsán készült görbéken), s a belőlük létrejött anyagoknak, így akár az élő sejteknek is megmérhető az egyedi hullámhossza, mely abból adódik, hogy mindegyiknek más-más az anyagtartalma. Ezért eltérő frekvencián dolgozik egy idegsejt, mint pl. egy csontsejt, és más rezgéseket lehet levezetni róluk, ha azok egészségesek, mint amikor betegek, vagy ha csak másféle aktivitással működnek (lásd különböző agyhullámok: alfa, béta, gamma, delta... vagy EKG: fibrilláció, vezetési blokk, káliumhiányos szívizom stb.).

 

szuperhurok.jpg

 

Einstein óta tudjuk, az anyag nem vész el, csak átalakul - energiává. Hozzátehetjük, akkor ennek fordítva is igaznak kell, hogy legyen. Megdöbbentő, mennyit változott a fizikai világképünk. A tudósok korábban abszolút üres térnek vélték a világűrt, mára azonban világossá vált, az egyre táguló csillagrednszereket valamilyen - ma sötét erőnek nevezett - energia mégiscsak összetartja. Ebből az következik, hogy a világűr vákuumjának egy köbcentiméterében kb. három galaxisnyi anyagnak megfelelő energia van összesűrítve.
 

A kvantumfizika felfogása szerint egyébként az anyag pillanatnyi megtestesülése az energiának a világmindenségben, melyben apró húrok képezik az atomi részecskék (proton, neutron, elektron) részecskéit (a kvarkokat) is. A húrok alkotják az ún. membránokat. Ezek a rezgő buborékok néha egymáson is áthatolva hozzák létre a teret, az időt és a többi - ma feltételezetten összesen 10 - dimenziót.

 

erzekszervek.jpgA világot alkotó rezgések, frekvenciák úgy rendeződnek, hogy folyamatos átmenetekben, de egyúttal ugrásokban követik egymást. Szokás ezen ugrásokat oktávnak nevezni. (Oktáv a zenéből ismert fogalom, a hét alaphangot jelenti, melyből az elsõ a nyolcadik (okto) helyen ismétlődő dó.) A mindenséget tükröző 108 "oktáv"-ból a látható fény tartománya csupán egy oktávnyi (a hét alapszín), de ismerjük az infravörös, az ultraibolya fénynyalábokat, a röntgensugárzást, a kozmikus és földi háttérsugárzást, a hallható és nem hallható hangok tartományát stb.

 

Mindezekre nincs saját "biológiai ablakunk", azaz érzékszervünk, melyben a jelfogók, receptorok azonos hullámhosszon együttrezegni, rezonálni tudnának. Szükségesek észlelésükhöz olyan készülékek, melyekkel átalakíthatjuk egyik jelet (hullámhosszt) a másikba. Legfontosabb érzékszerveink rezonáns tartományaira alakítva színeknek láthatjuk, vagy hangoknak hallhatjuk az egész világot. Ilyen jelátalakítók maguk a biorezonanciás készülékek is, melyek diagnosztikus szerepük - ismert és beprogramozott rezgéseket azonosító képességük - mellett arra is használhatók, hogy visszasugározzuk a testből kapott rezgésmintákat, "rádióadásokat", és így gyógyítani lehet velük.

 

scio3.jpgA megismétlődő oktávok magyarázatul szolgálnak arra, hogy bár egy-egy funkció modulálásához meghatározott hullámhossz szükséges, azt egy másik "dimenzióba" helyezve mégis csak változást tudunk elérni. Ez magyarázza meg pl. a színek hatását a közérzetre, egészségre, melyek módosítják a szervezet energia-háztartását attól függően, milyen szín vesz körül minket. A vörös oldaláról a stimuláló, a kék oldala felől a nyugtató hatások érvényesülnek a molekuláris mozgásokra is! A rózsaszín fény pl. kísérleti állatokban rákot eredményezett!

 

Bár a röntgent, ultrahangot sem látjuk, halljuk, érezzük, mégis működnek, és "elhisszük" a velük készített fotókat, használjuk a molekulák rezgésébõl képet alkotó MRI (mágneses rezonanciás) készülékeket. Mintájuk alapján megkülönböztetjük a hullámokat, melyekből az agy (EEG), az izom (EMG) működésére, aktivitására, a szívben zajló elektromos ingerek zavaraira (EKG) következtetünk. Ezek felfedezése csaknem egyidős a biorezonanciával.