Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Égési sérülések gyógyítása

 

eges.jpg

Az égési sérülések közismerten gyakoriak, szerencsére a legtöbb esetben ritkán van szükség kórházi kezelésre, így általában az ilyen típusú sebeket, sérüléseket otthon látjuk el.

A leggyakoribb égési sérülések felületi jellegűek, és a polarizáltfény-terápia segítségével könnyen kezelhetőek.

A súlyos égési sérülések esetén azonban sebészeti és bőrgyógyászati beavatkozásra is szükség lehet, a polarizáltfény-terápia ezekben az esetekben további segítséget nyújthat.

A gyógyulási idő kulcsfontosságú, hiszen minél hosszabb időt vesz igénybe a sebgyógyulás, annál nagyobb a komplikációk veszélye, pl.:

káros mértékű hegesedés, keloidképződés, amely funkcióvesztéshez vezethet, emellett esztétikailag is hátrányos

elfertőződés - a nyílt sebbe behatoló baktériumok, a vérkeringésbe kerülve akár fertőzéseket és vérmérgezést is okozhatnak.

Az égési sérülések egészségügyi csoportosítása szerint - a sérülés mélységétől függően - megkülönböztetünk első-, másod- illetve harmadfokú égési sérüléseket.

Elsőfokú égési sérülés (I)

 A bőr felső rétegét (felhám) érintő felületi sérülés, hólyagosodás nélkül.

Másodfokú égési sérülés (II)

Mélyebb sérülések, amelyek a bőr külső rétegét és az alatta lévő rétegeket is érintik (felhám és irha). A bőr ilyen esetben általában felhólyagosodik.

Harmadfokú égési sérülés (III)

A bőr mélyebb rétegei is roncsolódnak, a seb elszenesedett, piszkosszürke vagy fehér.

A polarizáltfény-terápia a gyógyulási folyamat felgyorsítása révén hozzájárul ahhoz, hogy a fertőzésveszély illetve a hegesedés (keloidképződés) minimálisra csökkenjen.